az idő...
Múlt csütörtöktől majdnem egy hétig nem ment a szokványos internetkapcsolatunk. Amit muszáj volt, azt megoldottuk mobilinternettel, de hát az mégsem ugyanaz...
Sok minden történt azóta is, mióta megjártuk Szamosújvárt. Néha egy-egy hét olyan eseménydús, vagy az a néhány dolog annyira átdolgozza az életünket, hogy úgy tűnik, mintha egy hónap telt volna el...
Többen hazamentek az ünnepre tőlünk. Mi vagyunk az a gyülekezet, amely az ünnepek idejére "kiürül", azaz nem a szokásos emberek vannak jelen, és jóval kevesebben is vagyunk. Ezért most nagyon örültünk annak, hogy egy fiatal házaspár "itt ragadt", azaz nem engedték el a munkahelyről egyikőjüket, így velünk ünnepelnek. Mások hazamentek a szülőkhöz, nagyszülőkhöz.
Szolgáltak a gyerekek ma délelőtt. Nagyon édesek voltak, ügyesek. Hálás vagyok a munkatársamért a vasárnapi iskolai szolgálatban - jól kiegészítjük egymást, úgy hiszem! :)
Nehéz nekem elcsendesedni mostanában, az imaházban is megosztott a figyelmem a gyerekek miatt. Viszont annyira örülök, amikor az Úr kegyelme mindezeket elfedezi, és közel jön hozzám a Megváltó, és szelíden megszólít...
Öröm a gyerekekben: Járed már nagyon szépen viselkedik a gyülekezeti alkalom alatt, nem kell kimennem vele, kezdi megszokni. Sáradetti ma hangosan is imádkozott egyik társát követve az igehirdetés után. Jó látni, ahogy ragaszkodik az Úr Jézushoz!
Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek! A jó hír töltse be a szívünk, és mozgósítson bennünket!
1 megjegyzés:
Sáradetti imádságait de szívesen hallanám én is:)
Megjegyzés küldése