A lányom nagyon szereti az óvodában. Hálás vagyok Istennek az óvónőért, hogy olyan, amilyen - imameghallgatásképpen kaptuk!
A vasárnapi iskola is újra indul nálunk, most már két csoportban... Tényleg nagyok lettek a nagyok, nem találnak az ovis csoportba. Így kisebbek lesznek a csoportok, de a javukra válik, hiszem!
Augusztus végén részleges ínszalag-szakadás miatt gipszbe került a lábam.
A mindennapi élet a növekvő pocakommal igencsak nagy kihívás volt... Csak két bottal tudtam mozogni. Egészen másképp gondolkodom már azokról, akik egész életükben bottal járnak, és hálás vagyok, hogy nekem csak egy ideig tartott. Bár a gipsz lekerült a lábamról, a bokám még nem az igazi, fél-egy évet is mondanak a teljes helyreállásig. Türelemre van szükségem...
Elbúcsúztattuk a végzőseinket (bár nem voltak mind ott) múlt pénteken- orvosi egyetem lévén szeptemberben államvizsgáznak, így igazából most végezték be a tanulmányaikat.
A múlt hétvégén vendégeink voltak, Isten szeretett minket általuk. Bárcsak lehetnék én is ilyen áldás mások számára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése