Tegnap múlt egy hete, hogy "elrepültünk" a Hargitára. Laptop, Facebook nélkül :), betegség ellenére.
Mondhatnám, hogy Járed betegsége tönkretette a két pihenőnapunkat, kikapcsolódásunkat. De nem mondom. Inkább ez történt:
"A szenvedés egy olyan sebességváltó az ember életében, amikor érdekes módon rögtön ott terem a Mindenhatónál." (hivatkozás)
Isten különleges módon meghallgatta az imádságunkat. Bár a kórházi sürgősség látogatását ezúttal sem kerültük el (ezúttal a székelyudvarhelyit tekintettük meg), a kórházi csomag feleslegesnek bizonyult. Egy injekcióval megfordították fiunk állapotát... (és még sok hasznos tanácsot is kaptunk)
A férjem a 104. Zsoltárt olvasta szerda reggel. A 23. verset ígéretképpen vettük, hogy a betegség ezúttal nem lesz akadály a munkában:
"Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig." (Zsolt 104,23)
Hitünk megpróbáltatott szerdán este, de végül örömmel tértünk haza Udvarhelyről. Járed reggelre jobban lett, és a favágás folytatódhatott...
"Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene..." (2 Kor 1,3)
3 megjegyzés:
Néha eszembe jut a 126.Zsoltár 6. verse "Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve". Az Úr sokszor vígasztalt már ezzel az igével, bár azt a nehézséget még nem éltem meg, amin egy anya megy át, ha gyermeke súlyos beteg. Jó volt tanuja lenni az imameghallgatásnak, az Úr valóban csodásan alakította és megsemmisítette a kevésbé kívánatos korházi kilátást... Áldott legyen ezért is az Ő neve! "A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta." Zsolt. 124,8
Nagyon jó volt egy iciripicirit együtt lenni... :)
:)
Megjegyzés küldése