Kívánság

Miután egy telefonbeszélgetésben Sándorral nagyon eltévesztettük, hogy az illetőnél mikor is járt látogatóban (meg voltunk győződve, hogy egy hete, közben visszaszámolva azonnal kiderült, hogy kettő), azóta meg sem mertem nézni, mikor írtam ide utoljára. Így csak kívánság maradt, hogy végre írhassak...

Igen, ez azt jelenti, hogy az élet szalad, a napok rohannak velünk. Kedves vendégeink, két házasságkötési ünnep, Reménység Konferencia, eperlekvár, napi és heti rutin, és még sorolhatnám, mi minden töltötte ki a perceinket, napjainkat. A perceket meg kell élni, élvezni kell. Lassan-lassan már emlékeztetnem sem kell magam arra, hogy gyorsan elszállnak ezek az évek, míg a gyerekek kicsik, és napjaim oroszlánrészét az ő gondozásuk, "utánuk járás", egyre gyakrabban móka és együtt kacagás töltik ki... Aranyat ér ez az idő, és igyekszem örülni minden napnak. Kisfiunk sem beteg már több, mint egy hónapja, amiért nagyon hálásak vagyunk Istennek. Ráhel egyre több mindenfélét eszik, és néha már-már csillapíthatatlan étvágya van. Öröm nézni :)
Sáradettim elballag az óvodából holnap délután. Imáimat meghallgatta Isten, amikor jó óvónőért imádkoztam a számára, két éves volt akkor. A lehető legjobb pedagógust kaptuk ajándékba erre a négy évre. Most már ő is szünetet tart az óvodai oktatásban, így ha fiunk betölti a hármat, ő már nem hozzá fog kerülni. Ez viszont azt jelenti, hogy egy újabb imameghallgattatás vár ránk :) - ahogy ez Sáradettim tanárnőjével is történik majd, hitem szerint.

A családi naptárba júniusra a következő igét tettem be:
"Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket." Zsoltárok 145,19

Már ebben a 13 napban jó néhányszor átélhettem ezt. A legtöbbször dokumentált azt hiszem az volt, hogy 2013. június 8-án a rengeteg negatív előrejelzés ellenére GYÖNYÖRŰ idő volt Nagyváradon. Áldott legyen a mi Istenünk!

Az ÚR hogyan válaszolt a te imádra mostanában?