Élet.érzés.Érzés?

Sötét van még. Hunyorgok. Good morning, énekli a telefonom. Kezdődik!

Először Sárának érkezik az ébresztő, szívószállal, ahogy a nővéremtől tanultam. Azután Járednek. Ha ők már felöltöztek és reggeliztek, akkor jön a kicsi, aki lassan ébredezik. Mert ugye őt sem szabad lehet kihagyni a reggeli tejivásból.
A kávéscsészémmel navigálok a lakásban. A táskák már bepakolva, anélkül esélytelen a pontosság. Igen, a pontosság. Az fontos.

Közel van az iskola, jól döntöttünk. Hálás vagyok, és minden elsősnek ilyen tanítónőt kívánok. Olyan ő, mint az enyém volt. Kedves mosolyú, határozott és szép. Szép. Az általános iskola padjában tanítónő akartam lenni.

Járed csendesen bandukol mellettem. Új útvonalat találtunk mi hárman, Kanga, zsebibaba és totyogó (pingvin). A néhai nénikétől származó anyagból készült hordozó (MeiTai) vidám színfolt a szürke reggelben. A járókelők fáradt, de empatikus mosolya nekünk szól. Átmegyünk a gyalogos hídon. Járed kedvenc mozzanata. Nem így az óvodai búcsú. A könnycseppek mindig kikívánkoznak, Édesanyám, miért mész el. Ez nekem is új. Nagylányom nem ismertette meg velem.

Ketten vagyunk. Négykézláb rójuk a köröket a gyerekszoba padlóján, ahol a szétszórt színes játékok elszürkülnek, az egyszerű használati tárgyak (szék, papucs) megelevenednek, és a legjobb móka forrásává válnak. Hiába, a gyermeknek szülő kell, és kézzel meg nem fogható szeretet.

Szeretet.
"Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent, aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet." 1Jn 4,7-8