öt hónap tele örömmel, aggodalommal, születéssel, halállal, hitetlenséggel, győzelmekkel, áldott igei üzenetekkel, kórházi kezeléssel, kisbaba mosolyával, tusakodással, gyermekzsivajjal - és kevés csönddel. Csönd csak itt volt, a blogon. Tanulom a rendet. A hétköznapjaimban, a kamrámban, a bibliatanulmányban, a gyermeknevelésben, az internetezésben. Sok hiányosságom van, de tanulok. Tanulok és tanulok. És így is akarok maradni. Mindig kész lenni a tanulásra. Sohasem hinni, hogy már jól tudom.
Különféle gondolatok forrnak bennem a délelőtti sürgés-forgás alatt a konyhában, mialatt a picit pelenkázom, bevásárlás közben. Egyes dolgokat Isten a szívemre helyezett, amit meg kell másokkal is osztanom. Az első és legfontosabb, hogy leírjam végre, és közzétegyem a virtuális világban is a legfontosabb dolgot, amit szeretném, ha mindenki tudna rólam: hogyan talált rám a Megváltó, és hogyan ismerkedem vele, hogyan fonódik egyre több szálon össze az életünk.
Öt hónap. Életem egy kis szelete. Talán nem is olyan kicsiny vagy jelentéktelen. Főleg, ha közelebb van életem végéhez, mint az elejéhez. Bár hétköznapi oka nincs, ez a gondolat mostanában gyakori vendég nálam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése