A legfontosabb, amit elmondhatok

Jézus Krisztus azért jött, hogy „megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsidókhoz írt levél 2,15)

Családom nem egy szokványos család (van egyáltalán ilyen? J).

Ötödik gyermekként jöttem a világra. Édesapám lelkészi hivatása mozgalmassá tette életem első szakaszát.

Szüleim istenfélő emberek. Mindennap olvasták a Bibliát,és láthattam az életükben, hogy nem csak tudják, ismerik a bibliaverseket, hanem gyakorlatba is ültetik azt, más szóval igei alapelvek szerint élnek.

Soha nem kételkedtem abban, hogy Isten létezik. Számtalan esetben láthattam, ahogyan meghallgatta az imádságainkat. Szüleim és nagyobb testvéreim sokat meséltek nekem arról, hogyan tapasztalták meg Isten jelenlétét az életükben. Kicsi koromtól tanítottak engem is a bibliai történetekre, azok tanulságaira. Vasárnaponként Isten házába és vasárnapi iskolába is jártam, nyaranként keresztyén gyermektáborokba küldtek a szüleim. Ott is hallottam azt, amit otthon: Isten teremtménye a világ, az ember. Isten szent és jó, tökéletes. Az első emberpár engedetlensége miatt mindenki bűnösen születik a világra, így a szent Isten és a bűnös ember között szakadék van. Isten igazságossága megköveteli a bűn büntetését, vagyis a halált és az örök kárhozatot. Isten azonban nagyon szereti az embert. Megoldásképpen elküldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, a világra, hogy Ő tökéletes emberként átvállalja bűneink büntetését. Kereszthalált halt, és harmadnap feltámadott. Így, ha valaki hisz Jézus Krisztusban, Isten megbocsát neki, és az új életet kezdhet Jézus Krisztusban a Szentlélek által.

Hozzám legközelebb lévő testvérem, bátyám, Barnabás, öt éves volt, amikor az orvosok megállapították, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved (izomsorvadás), és legfeljebb 15 évet élhet. Én akkor születtem meg. Nem volt könnyű ezt elfogadni a szüleimnek, sokat imádkoztak azért, hogy Isten gyógyítsa meg a fiukat. Végül Barnabás volt az, aki kimondta, ő úgy értette meg, hogy Isten nem a gyógyulásban, hanem az ő betegségében szerez magának dicsőséget.

Gyermekkorom úgy telt, hogy tudtam, legfőbb játszópajtásom és tanácsadóm nem lesz sokáig mellettem. Barnabás viszont nem egy megkeseredett fiatal volt, annak ellenére, hogy tudta, napjai meg vannak számlálva, mozgáskorlátozott, és sok szenvedés vár rá. Készült a mennyországba, és úgy mondta, ő fog odaérni először, és majd vár minket.

10 éves voltam, amikor Édesapámnak életmentő szívműtétre volt szüksége. Az elkövetkezendő időszak is folyamatos bizonytalanságot jelentett az ő életére nézve.

Nagyon csodáltam, hogy sem édesapám, sem Barnabás nem féltek a haláltól. Bármikor készek voltak elmenni, mert tudták, hová mennek.

Szeretteim révén mindennapos volt nálam a halál gondolata. Nagyon egyértelmű volt számomra, hogy az élet nem biztos, nem egy olyan valami, amit ha jó erősen megfogunk, akkor senki sem veheti el tőlünk. Nincs a mi kezünkben.

Tudtam, az én életemet sem biztosítja senki. Bármikor meghalhatok. Ez félelemmel töltött el.

Nem kellett sok időnek eltelnie az életemből, hogy rájöjjek, a szívem telve van gonoszsággal. Hazudtam a szüleimnek, becsaptam a barátaimat, kegyetlenül bosszantottam a mozgáskorlátozott testvéremet. Tudtam, ha meghalok, és Isten elé kell állnom, akkor az örök kárhozat vár rám. Próbáltam magamtól megjavulni, és jól teljesíteni, de nem sikerült.

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy nem hagyta, hogy a félelem rabja maradjak. Jézus Krisztus közel jött hozzám, és a szívemhez szólt. Azt mondta, megszabadulhatok bűneim terhétől, a félelemtől, megtisztulhatok, és örök életet nyerhetek, ha elhiszem, hogy Ő mindent megtett ezért. Elhittem és imádságban elfogadtam. Jézus Krisztus az Ő Szentlelke által az életembe jött. Elvette bűneim terhét, megszabadított a félelmektől. Ez nem azt jelenti, hogy most már nem vétkezem. Viszont lehetőségem van szabad lenni a bűntől. Tisztán élhetek. Ha vétkezem, akkor bocsánatot kérek, és bocsánatot nyerek. Isten ezt mondja az Ő igéjében:

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (János első levele 1,9)

Nem bántam meg, hogy engedelmességet fogadtam az én Megváltómnak. Kisebb és nagyobb dolgokban is tapasztaltam, hogy tanácsot ad, hogy megérthetem a Bibliából, mit kell tennem, milyen döntéseket kell hoznom. Jézus Krisztus segített a pályaválasztás kérdésében, majd egy istenfélő férj mellé helyezett, akivel egyetértésben követhetjük Őt. Három gyermekünk csodálatos ajándék Tőle. Boldog vagyok, mert életem problémájára Isten megmutatta a megoldást, mert van örök életem, és nem vagyok a halálfélelem rabja.

Barnabás 21 évesen hagyta itt ezt az életet – félelem nélkül és békességben ment a mennyországba. Létrejött a Barnabás Alapítvány, amely fizikai és szellemi sérült embereknek nyújt segítséget.

Édesapámnak sok betegsége ellenére Isten megtartotta az életét. Bár nyugalmazott lelkész, ma is aktívan szolgál – a Barnabás Alapítványnál a Hargita Keresztyén Táborban és alkalmi igehirdetésekkel különböző helyszíneken.