Az óceán mélyén

Veled már történt ilyen?

Nem tudom, hogy a fáradtság melyik fokán jelentkezik ez az állapot, de számomra ez volt a leghuzamosabban tartó "óceáni mélység"...
Csak fekszel vízszintesen. Nagy a nyomás, szinte kilapít. A mozgás, a fények, a hangok mintha sok-tonnányi víz tetejéről jutnának el hozzád a mélyre. Gurgulázó hangok oda-vissza. A kommunikáció nem áll meg, csak le van tompítva. És mindez csak a szív mélyén érzékelhető. Az ebéd megfő, a gyerekek ellátva, programok megszervezve, listák kipipálva... De te igazából ott vagy az óceán mélyén.
"Erőt adsz minden helyzetben, Te vagy a kincsem, életem" - a vasaló is jobban szalad az ingen...
Már jó ideje nem alszom megszakítás nélkül. A legkisebb még felkel enni éjszaka egyszer, vissza is alszik, így nem is lenne gond, ha időben le tudnék feküdni, és nem vágná pont ketté a kevés óra alvást ez az ébredés. Ami ehhez hozzáadódott a hétvégén, az a fiunk betegsége. Nehézlégzés, köhögés. Így éjszaka volt, hogy óránként fel kellett kelnem- hol a kicsihez, hol a beteghez (inhaláló kezelésre ilyenkor gyakran van szüksége, hogy levegőt kaphasson).
Így történt, hogy igazi valóm már három napja az óceán mélyén tanyázott. Kegyelem, hogy volt egy-egy pillanat felszínre törés, mély levegő, felszusszanás. Mint például szombat délután. Igazán hálás vagyok Istennek a babára vigyázó "nagymamáért", a  fiam délutáni alvásáért a gyógyulás útján, társaim szolgálatkész kedvéért, technikusért :), barátnő közelségéért, az Úr Jézus jelenlétéért, erejéért. Feljöttem a felszínre és megéreztem a tavasz illatát, a feltámadás erejét!
Ma délután aludtam is. Van egy kedves férjem, aki látta már az óceán mélyét. És átvállalta mára a nagyobb gyerekeket :)