Sok és mély válasz van erre. Talán egyszer össze is foglalom, amit én megértettem az igéből.
Most csak egyet mondok el:
A gyermekeim nem lehetnek sehol sem jobb helyen, mint Isten jelenlétében. És mint ezt sokan valljuk (talán csak szóban?), imaházba azért megyünk, közösséget ilyen módon azért gyakorolunk, mert különleges ígéretet kaptunk: "ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." - mondja Jézus Krisztus (Mt 18,20).
Két hét (betegség) után holnap végre
Már nagyon várom!
Abban a különlegesen áldott helyzetben vagyunk, hogy az imaháznál, imaházban lakunk. Míg betegek voltak a gyerekek, a közös énekeket együtt énekelhettem a testvéreimmel! :)))
4 megjegyzés:
Gondoltam, hogy most megszólalok :).
Nagyon is egyetértek ezzel, Napsugár! Én is így szeretném majd tenni. S az is bennem van, hogy szerintem nagyon is hasznos már egész kicsi gyermekként vinni, még akkor is, ha sír, s ki kell vinni (akár szoptatni), vagy a mosdóba, de ott legyen, hogy szokja.
A másik dolog szerintem még az, hogy ha az óvódába, iskolába is kibírja, hogy egy órán át valamennyire csendben legyen, akkor az imaházban, istentisztelen is fogja tudni.
Ez az én meglátásom, véleményem. Persze, ez helyzettől is függ. De majd ha az Úr megadja nekünk is, én szeretném majd vinni, amikor csak lehet!
Jól tetted, hogy megszólaltál, köszönöm, Kriszta. Valóban vannak megterhelő és nehezebb időszakok ebben is. Kihívás kitartani, ragaszkodni az elvekhez, még ha pillanatnyilag nagyon nehéz, akkor is. De megéri! :)
Biztosan nehéz. Főleg, ha utolsó percben indulás előtt kell pellust cserélni, etetni vagy újraöltöztetni. De azért meg kell próbálni.
Több olyan családot ismerek, akik ezt meggyőződésből így tették, ahogy az előző kommentemben írtam, s nem bánták meg, sőt... a befektetett energia, idő, fáradtság sokszorosan visszatérült, áldásokban.
Ez nekem nagy példa!
Ahogy mondod, indulás előtt :)))
Megjegyzés küldése