Tegnap és ma nem csak a családom evett a főztömből. Örülök, mikor így is szolgálhatok. Sajnos nem volt ez mindig így. Hányszor zúgolódtam, mikor váratlan vendég érkezett! Szégyellem. Jézus azonban megváltoztatta a hozzáállásomat, tisztogat az önzéstől. Most sem vizsgázom minden esetben csillagos tízesre, de már nem akarok helyet adni zúgolódásnak ilyen téren. A Lélek eszembe juttatja: így sokszor nagyon különleges emberekkel ültünk egy asztalnál, és Isten sokkal többet adott általuk, mint amit mi nyújthattunk az eledellel... Nem földi és nem kézzelfogható kincset nyertünk, nem. Valami teljesen más természetű lett a miénk, ami nem mérhető emberi mértékekkel: hálaadás, együtt érző pillantás, nevetés, kipróbáltság, testvéri szeretet, igazságban való egység...
"...gyakoroljátok a vendégszeretetet." (Róm 12,13b)
A képen szereplő ételt valaki más készítette nekünk egy túrázás alkalmával. Csodás élmények, várjuk a következőt! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése