"Ismered-e a azt a helyet, hol meghalt az Üdvözítő?
Érted-e, hogy mért szenvedett ott a fán kínok között Ő?
Bűnömért s a te bűnödért kellett Néki meghalnia,
Vétkeinket, bűnterhünket hordozta az Isten Fia.
Tiszta hófehér, tiszta hófehér...
Hogyha bűnüm bíbor piros, vére engem tisztára mos."
Nem tudom könnyek nélkül elénekelni ezt az éneket. Látom magam előtt irigységem, türelmetlen beszédem, versengésem, önzésem, nagyravágyásom, a nyomorult kis kényelemszeretetem - bíborpiros. Éget.
És akkor jön Krisztus igazsága: önfeláldozó, áldozatkész, alázatos, türelmes, igaz, szeretettejes lénye tökéletes. Hófehér. Fénylik.
Krisztus igazsága az enyém.
"Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne." (2Kor 5,21)
Érthetetlen számomra a kegyelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése