Csodálatos hetet tölthettünk a Hóreb Táborban. A lelki fegyverzetről volt szó az Efézusi levél 6. része alapján. Öv, mellvas, saru, pajzs, sisak, kard. Mindezeket összefogja az imádság.
Isten megáldotta az Ő igéjét közöttünk. Csak úgy bomlott, világosodott, erősített, felkészített... Bocskor Viktor lelkész is köztünk volt Kárpátaljától. Felüdítő tapasztalat, amikor "más közegből" származó emberekkel összedobban a szívünk - hiszen ugyanaz a Megváltónk, ugyanannak az Úrnak szolgálunk - nem kényszerből, nem emberi számításból. Ez megérződik. Hallgattam volna őt órákig is...
Csak egy dolgot emelek ki a szolgálatából: Ki a legelső beszélgetőpartnered reggel, mikor kinyitod a szemed? A harc mindig ekkor kezdődik újra, és nagyon sok múlik azon, hívod-e az Urat az első perctől?
Na jó, még egyet muszáj megemlítenem. Imádkozni kell, hogy az ÚR adjon tiszta és szent vágyakat a szívünkbe. Mert magától ott csak bűnös vágyak laknak. Annyit tehetünk, hogy "kikozmetikázzuk" a vágyainkat, de az nem fogja az Úr dicsőségét munkálni. Sőt, rombolja a mi életünket, a gyülekezetünk életét, képtelenné tesz a harcra...
Ünnep volt számomra ez a hét. Mindennap vasárnap, mindennap evangélizáció, mindennap bibliatanulmány, mindennap bizonyságtevések hallgatása. Jól teszi az, aki kész a szabadságát ilyen helyen (is) tölteni, ha már nem is tartozik a fiatalok korosztályához. Tudok ilyen emberekről!
Azt hiszem, soha ilyen hasznosan és jól nem töltöttem még tábortűz mellett az időt. A fiatalok kérésére az éneklések után még visszamaradtunk (időnként 25-en is voltunk) és egyik a másiknak adta a szót, a megtérésünket mondhattuk el "részletesebben". Hát, azt is hallgattam volna reggelig :) Hiszem, hogy mindez Istent dicsőítette. Engem nagyon bátorított.
Amit rég nem láttam már, az Isten szíve szerinti (fiatal) fiúk odaszánása, őszintesége, vágya, hogy a szent Istent szolgálják. Kihasználni a szabadidőt a bizonyságtevésekre, imádságra, bátorság a számon kérő kérdések feltevéséhez, szorgalmas jegyzetelés igehallgatáskor... Hát, nagy öröm volt ezt látni. Az Úr tartsa meg őket!
Bárcsak emelne fel az Úr egy olyan nemzedéket köztünk (és tenne olyanná mindannyiunkat), akiknek nem kényszer az imaházba járás (nem esik nekik rosszul, ha megkérdezzük, hogy miért nem tudtál imaházba jönni a múltkor, és nem jelent nekik akadályt minden "apróság", hogy elmaradjanak), akiknek nem kényszer az igeolvasás, akik örülnek, ha együtt imádkozhatunk, szolgálhatunk. Akik vágynak az ilyen dolgokra. Isten tud új vágyakat adni. Ezért imádkozunk.
"Jön majd olyan idő - így szól az én Uram, az Úr -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására." Ámós könyve 8,11
Ebből kaptunk a múlt héten egy kis ízelítőt. Ízlett :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése