Különös

Soha nem tegeztem az Édesapámat. Most viszont ez így jött ki belőlem... A temetés után különböző dolgok elvették a gyász helyét, de azt hiszem, ezen az úton nincsen rövidítés.
Nem szoktam verseket írni. Most azonban ez a "gyászmunka" része, ha írok, attól megkönnyebbülök. És segít, hogy ezeket az érzéseket ne felejtsem el...

Ami utánad maradt

Pedig nem kutatom az emléket.
Ujjaim között a ruha éget.
Pillantásom a tárgyakra téved,
Bensőmben gyűrűzik a sok visszhang...
Ki voltál, mit adtál:
Szavakba önteni nem tudlak téged.

Szívem összeszorul. Roskadozom a súlytól,
Életed darabkáinak jó töviseit
Képtelen vagyok kihúzogatni magamból.
Igazából nem is akarom.

Fájjon. Hasítson. Élezzen
Így a megélt Ige engem -
És mindazokat, kik talán
Könnyednek indult beszélgetésben
Egy gyanútlanul lágy mozdulattal
A jó tövisre rátapintanak.