Elkészült
jel
Neked talán
idegen,
Mi nekem nagyon közel.
Neked lehet beteg öregember,
Nekem ő az örök életről jel.
Eltűnt volna e kész jel?
Ó, nem. Csak immár kézzel
Meg nem fogható tartományt ural
Bennem – lélek harcol az anyaggal.
Tudom. Inkább én oda
Mint ő ide. De foglya
Vagyok még fájó időnek-térnek,
Elkészületlen mása a képnek.
Hiszem. Van tovább!
Sőt, visszaút nincs.
Vándor vagyok – hiánya emlékeztet
Mindaddig, míg lelkem hazatérhet.
Kelemen Napsugár, 2014. január 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése